Azt álmodtam, hogy sógoromék összeházasodtak újra (egyébként közel 20 éve házasok). Aztán hirtelen áttért az álmom egy másik helyszínre, ahol update tortát sütöttem, de már nem emlékszem kinek, de nem tudtam valamiért befejezni. Aztán a következő emlékképem ismét egy ugrás az esküvőre, nagyon sokat kellett várni a "menyasszonyra", és emlékszem feltűnt, hogy az ő részéről senki sem jött el. Valaki ült melelttem, előttem pedig egy ismerős alak állt. Annak aki melelttem ült mondtam, hogy még be kell fejeznem az update torta elkészítését. Erre megfordult az előttem álló, Norbi volt, egy üres tálca volt  akezében, egy műanyag, magas peremű, és megbillentette felém. Én az ölébe ugrottam (de olyan kaszkadőrös lábátkulcsolós ugrással) és nagyon nagyon sírtam, közben öleltem. A boldogságtól sírtam, és ne értsd félre, szerettel öleltem, nem egyéb érzéseket táplálva. Aztán még arra emlékszem, hogy valami metróállomás szerű helyen voltunk, Norbi is ott volt, dumáltunk is, de itt már zavaros, hogy mi volt...és a nyugatihoz akartam menni, még vmi ilyesmi is rémlik:-)

Miket nem álmodok...leginkább az ölbeugrós jelenet maradt meg bennem, illetve főleg maga az érzés, amit éreztem, olyan hála-kérés-öröm keveréke volt:-) Kíváncsi vagyok ő mit álmodott:-) Mindenesetre annyi haszna volt az egésznek, hogy nyomtam még reggel egy Aerobzónát, biztos, ami biztos:-))

Egyébként egyszer már találkoztam Norbival, majd elmesélem egyszer, akkor csalódtam benne kicsit.