Szóval az úgy volt, hogy 2007 augusztusában, kb 35 hetes terhesen egy családi napon voltam a Tiszaparton. Rossz volt az idő, fújt a szél, néha esett is. Apukám főzőversenyen vett részt, és kicsit jókedve volt már a haverjainak és neki is, ez fontos lesz a sztori alakulása szempontjából:-)

Szóval erre a rendezvényre volt hivatalos Norbi is, hogy megtornáztassa a helyi jónépet, de az érdeklődés hiányában elmaradt az össznépi mozgás. (tényleg nagyon kevesen voltak a rossz idő miatt, akik pedig ott voltak a főzőverseny résztvevői és azok családtagjai voltak, hogyis mondjam, nem egy ápdétes brigád, rossz húzás volt a szervezőktől, hogy ilyen eseményre hívták a fitnessgurut.)

Én előző évben váltam a módszer rabjává, amikoris a már többször emlegetett ominózus 22 kilót leupdate-eltem magamról, s úgy éreztem, hogy nekem ezt feltétlenül meg kell osztanom Norbival, hiszen neki (na jó, magamnak, de az ő módszerének) köszönhetem a sikereimet. A nagy ölbeugrós lábátvetős hálaadásnak az óriási pocakomon túl néhány szekuscsávó tett keresztbe, akik körbeállták Norbit,m hogy senki ne szólhasson hozzá, ne közelíthesse meg. Úgy járkáltak a parton, mintha kétezer ember tolongana, hogy inzultálhassa a sztárt. Ez csak azért volt nevetséges, mert az a max 50-100 ember, aki jelen volt azzal volt elfoglalva, hogy főzzön és egyen, legtöbbjük azt sem tudta, mi fán terem a Schobert név, egyszerű, falusi emberekről van szó.

Na, szóval azt mondták a szekusok, 10 perc múlva menjek vissza. Közben a Zuram megvette a -10kg/hó könyvet nekem (volt egy csapat, akik norbis cuccokat árultok és vérnyomást mértek(volna, ha lett volna érdeklődő) hogy akkor adjuk meg a módját, legyen egy kedves szignóm is Norbitól. Nagyon izgultam, szerettem volna neki elmondani, hogy bár most kövér vagyok, mert majdnem 30 kilót szedtem fel a terhességem alatt, korábban 22-t adtam le, amit neki köszönhetek, és hogy milyen sokat jelent nekem...blabla...sajnos nem sikerült mindezt megosztanom vele. (jé, most jutott eszembe, lehet a múltkori álmomban ezt kompenzáltam:-)))) Miközben aláírt a könyvben annyit mondtam neki, hogy örülök, hogy találkoztunk és majd szeretnék a módszerével lefogyni, vagy vmi ilyesmi, nem ez szó szerint. Rám sem nézett, hanem azt mondta, minek várni, fogyj le most. Mondtam, hogy igen...de konkrétan holnapután szülök, de nem is figyelt rám, csak motyogott valami sablon szöveget, szerintem nem is vágta le, hogy terhes vagyok, pedig azért annyira nem voltam nagy darab, hogy ne lehessen észrvenni.

Na mindegy, csalódtam akkor kicsit. Aztán megláttam a fotóst:-)) Valamelyik honlap fotósa volt, és fotózta Norbit. Gyorsan odabalettoztam, hogy akkor legyen már közös kép is:-)) Erre odaténfergett a meglehetősen kapatos apukám, aki Norbinak dumált, hogy Linduska az én kislányom, mi csülköt sütünk...meg ilyesmi:-) Azt hittem a pofám leég:-)) Már nem, most röhögök rajta, miközben írom is, de akkor nagyon cikis volt. Végül született egy kép is, amin én úgy nézek ki, mint egy tanyasi meglett asszony. Totál domború az egész kép...de az enyém:-)

Mindezek mellett nagy élmény volt, és örülök neki, remélem ha legközelebb találkozunk, akkor jobb élményeim lesznek. Én nagyon szeretem Norbit emberként is, nemcsak mint a módszer elkötelezett híve, és nem akartam semmi negatív képet festeni róla, remélem nem úgy jött le.

Mester és tanítványa:

mondjuk ezen a képen tényleg nagyon dagadtnak tűnök, de felteszek majd egy rendes terhesképet, amin látszik, hogy milyen kismama voltam.