Most valahogy olyan fázisban vagyok, hogy bár 38-tól 48-ig terjed a ruhatáram, semmi sem áll jól. Vagy túl bő, lóg, nagy, vagy még szűk, kiadja a pocakot, nem ér össze....Vagy csak nem szoktam meg magam, és semmit sem találok épp jónak. Ugyanis ez is a fogyi része. Elfogadni magunkat új külsőnkkel, megismerni új adottságainat, lehetőségeinket. Én most ott tartok, hogy tisztában vagyok vele, hogy fogytam 17 kilót, de dagadt disznónak látom magam. Ha nem is úgy, mint mikor 101 vagy 105 kilót nyomott a mérleg, mégis baj van az elfogadásommal. Szeretnék már 70 kiló lenni, kidobni a maradék dagi-cuccaimat, pocit-villantani:-)

Magamban sokkal csinosabbnak látom magam, mint amit a tükör mutat, fejben kissé előrébb járok:-)

Szóval most épp itt tartok a testemet illetően, folytonos elégedetlenség...De azon gondolkodtam, talán még mindig jobb az elégedetlenség, hiszen, ha elfogadnám magam 85 kilóval, akkor nem biztos, hogy tovább lendülne a minusz irányába a mérleg nyelve.