Aki soha sem volt kövér, az nem tudhatja milyen érzés hájasnak lenni. Már 70-80 kilósan is rossz volt léteznem, a százas nagyságrendű súlyom pedig néhány éve még elképzelhetetlen volt...mára valóság.
Nem tudsz mit felvenni, nem tudsz csinosan öltözni, hamar kifáradsz, izzadsz....a fejed pattanásos lesz és malacarcúvá válsz.
Kövér vagyok. Le kell írnom, mert belül még mindig a tök csini, mindig fitt és make up-olt vagány csaj vagyok, akit imádtak a pasik. Csak amikor belenézek a tükörbe, akkor látom, hogy sajnos a tükör mást mutat...
Hogy jutottam el idáig? Nem volt nehéz....imádok enni, sőt, inkább falni....megeszek mindent, bármikor és töménytelen mennyiségben....hogy ez betegség? ja, biztos. De már nem ez a lényeg.Hanem a változás.
Szeretném, ha már félév múlva lenne! És vagy 25 kilóval kevesebb! A maradék ráér a következő félévben, a vége mindig nehezebb!!
Én nem leszek zsírpacnis csüngőhajú gyeses anyuka, akin nem látni, hogy terhes-e megint vagy csak meghízott....
konklúzió az 1. nap alapján:
Elég jól bírtam, kizárólag egyes kódú kajákat ettem, bár az esti mennyiségen csökkenteni kellene. Én eszem este 6 után is, de a mennyiségre nagyon kell vigyázni, ezcsak akkor maradhat így. A reggeli mérlegre állást megálltam, nem szerettem volna elkenődni, ha meg sem mpzdult a mérleg (tegnap 101,6-ot mértem és 102,0-t is, szóval nyílván függ sok mindnetől, most fog megjönni, stb) jó lenne pár hetet kibirni a mérleggel, nade nem szaladok ennyire előre, először a második napot kell kibírnom, mindig kis léptekben előre!
Ti írtátok...