És sajnos nincs is túl messze....mindenféle okok miatt megszületett a döntés: Ded szeptembertől intézményesített formában tölti hétköznapjai nagy részét, kvázi megy a bölcsibe, anya meg a munkahelyre. Egyik szemem sír, a másik meg már úgy kisírta magát, hogy nincs benne több könnycsepp...De azt mondják, ez így szokott lenni, főleg elsőgyerekes munkábaálló muteroknál.
Ez azonban azt is jelenti egyúttal, hogy az eddigi "lébecolok, oszt majd lefogyok idővel" szemlélet hirtelen 180 fokos fordulatot vett: szeptemberig kell a tökéletes(hez közeli) alakra szert tennem, mert ha kövéren megyek vissza a mókuskerékbe, miközben gyereket, háztartást, férjet, stb nevelek, és még talán jogi tanulmányaimat is folytatom (erre egyenlőre merőben kevés az esély) biztos, hogy kövéren is végzem. Biztosan volt/van/lesz, aki képes rá, de én tudom, az nem én vagyok..ooops
Szóval szeptemberig bombasztikus példánnyá válok, ez most a legújabb cél.
Mindenkinek kitartást és eredményes fogyást!
Ti írtátok...